Móricz Zsigmond (1879-1942)

"Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem."

Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő a 20. századi magyar realista prózairodalom legismertebb alakja. 1879-ben született Tiszacsécsén. Debrecenben kezdett tanulni, innen Sárospatakra, majd Kisújszállásra került, ahol leérettségizett. Debrecenben teológiát hallgatott, majd jogra járt, Pesten bölcsészhallgató volt, ám egyiket sem fejezte be. 1903-ban Mikszáth vonzására az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903-1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. Neki köszönhetjük a Kállai kettős szövegét is. 1929-33 közt együtt szerkesztette a Nyugatot Babitscsal, ám ellenkező szemléletük miatt otthagyta őket. 1939-től a népi írók atyjaként a Kelet népe szerkesztője lett. 1942-ben halt meg agyvérzésben.

Regényei: Légy jó mindhalálig, Erdély – trilógia, Rokonok, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Sárarany, Rózsa Sándor trilógia, Árvácska

Móricz Zsigmond nevét azért vette fel iskolánk, mert a helyi hagyományok szerint 1919–ben, somogyi körútja során eljutott Háromfára is.