A differenciálás és az egyéni sajátosságokra tekintettel szervezett egységes oktatás együttes alkalmazása közös terminológiával adaptív oktatásnak nevezhető.( M. Nádasi Mária, 2001. ) Az adaptív tanulásszervezés lényege, hogy a pedagógus megtanulja összhangba hozni, harmonizálni saját tevékenységeit diákjai alapvető szükségleteivel.
Az adaptív oktatás történhet egyéni, páros és csoportos munkaformában, mely során lehetőség nyílik kérdések megfogalmazására, azok tanulói/tanári megválaszolására, egyéni kiegészítésre, páros illetve csoportos kutatásra, az egymástól való tanulásra. Ily módon a gyerekek tágabb teret kapnak, a tanulási folyamat aktív részeseivé válnak, motiváltságuk megnő. Kialakul a kompetenciaérzés, mely annak bizonyítéka, hogy megtanulnak tanulni.

Iskolánk a következő formákban folytat adaptív tanulásszervezést:

• MAG / Megelőzés-Alkalmazkodás-Gondoskodás / program az 1-4 évfolyamon.
• Kompetencia alapú oktatás az 1-2 és az 5. évfolyamon, felmenő rendszerben a 3-4,

illetve a 6. évfolyamra is kiterjesztve.

1. Differenciált tanulásszervezés valamennyi évfolyamon.
2. Differenciált rétegmunka valamennyi évfolyamon.
3. Kooperatív tanulásszervezés valamennyi évfolyamon.

MAG /Megelőzés-Alkalmazkodás-Gondoskodás/

A MAG – program különböző sikeres pedagógiai fejlesztések eredményeire épül, mely magyar, holland és más nemzetközi tapasztalatok szintézisén alapul. Fő gondolata a társadalmi integráció, mely alapján minden gyereknek joga van ahhoz, hogy sikereket elérve örömmel vehessen részt a többi gyerekkel együtt a saját lakókörnyezetében működő iskolai oktatásban. Célja, hogy csökkenjen az iskolai kudarc és a lemorzsolódó diákok száma.

A MAG program a hagyományos, hiányosságokat pótló felzárkóztató foglalkozásokkal szemben új lehetőséget kínál, a megelőzést. Ez esetben nem a többiekhez való felzárkóztatáson van a hangsúly, hanem olyan oktatási szituációk megteremtésén, amelyben a tanulók önmaguk lehetnek, s ezzel megelőzhetőek az estleges problémás tanulási helyzetek. Ezt a tanítást „alkalmazkodó” tanulásszervezésnek nevezzük. Alapja az, hogy a tanulók közti különbségeket a pedagógusok természetesnek tekintik, és a tanulók három alapvető szükségletére összpontosítanak:

1. kapcsolat alapszükséglete: biztonság, elfogadás, valahova tartozás, másoktól kapott elismerés;
2. kompetencia alapszükséglete: saját képességekbe vetett hit és öröm, a megértettség;
3. autonómia alapszükséglete: önállóság kezdeményezés, felelősségvállalás, másokra hatni tudás.

A MAG programban céljaink megvalósítása érdekében a tanórákon egyéni, páros és csoportos munkaformát alkalmazunk aszerint, hogy a gyermeki alapszükségletek kielégítése mely formában a leghatékonyabb.

Kompetencia alapú oktatás

A kompetencia alapú oktatás legfontosabb feladata a készségek, képességek fejlődését támogató stratégiák és módszerek alkalmazása.

A kompetencia alapú oktatás pedagógiai alapelvei:

1. A pedagógusszerep segítő, támogató jellege: A pedagógus feladata nem csupán a tananyag közvetítése, hanem a tanulási folyamat irányítása és segítése is.
2. A képesség- és személyiségfejlesztés harmóniája.
3. A kognitív tanulási képességek és a személyiség egészének fejlődését meghatározó.
4. Szociális és társadalmi kompetenciák fejlesztése egészséges arányának megteremtése.

Differenciálás, esélyegyenlőség:

• Differenciált tanulásszervezési módszerek: lehetővé teszi a tanulók személyes szükségleteinek, tudásának, képességeinek és motivációinak megfelelő fejlesztést, biztosítva ezzel a hatékony tanulás szempontjából nélkülözhetetlen helyes énkép alakulását.
• Gyakorlatközpontúság: A mindennapi életben hasznosítható, a társadalmi környezet változásainak és igényeinek megfelelő ismeretek közvetítése, a tudás átadása és a megszerzett tudás felhasználása. A döntésképes, döntéséért felelősséget vállaló személyiség fejlesztése.
• Egyensúlyteremtés: A megfelelő arány megtalálása a készség- és képességfejlesztésre, valamint az ismeretszerzésre fordított idő között, figyelembe véve, hogy bizonyos ismeretbevitel híján a készség- és képességfejlesztés sem optimalizálható. Egyensúlyt kell teremteni az egyéni tanulás, a felfedeztetés, illetve a páros, a kooperatív és a frontális oktatás között.
• Motiváló tanulási környezet: A tanulás hatékonysága szempontjából fontos a megfelelő tanulási környezet kialakítása, mely egyfelől örömforrást jelenthet, másfelől érdeklődést kelt, aktív, konstruktív együttműködésre készteti a tanulókat.
• Tevékenység-központúság: A tanulás tervezésében, szervezésében és irányításában a tevékenység-központú tanítói gyakorlat megvalósításának támogatása, mely életszerű helyzetek teremtésével alkalmat nyújt konkrét élmények és tapasztalatok gyűjtésére, problémamegoldásra, összefüggések felfedezésére, következtetések levonására, döntésekre, egyéni vélemények kialakítására, az ismeretek alkalmazására, a társakkal való együttműködés és munkamegosztás, a feladatért vállalt felelősség megtapasztalása.
• Tantárgyi integráció: A hatékony kompetenciafejlesztés érdekében a tantárgyi integráció feltételrendszerének megteremtése.
• A mérés, mint a képességfejlesztés alapeleme: A mérések nem az elsajátított ismeretanyag mennyiségének, hanem a kompetenciák szintjének meghatározását szolgálják. A tanítási-tanulási folyamat hatékonysága az egyes tanulók fejlődésén mérhető.

Differenciált tanulásszervezés

A differenciálás a tanulók egyéni sajátosságaihoz igazodó fejlesztés és / vagy a tanulók egyéni sajátosságainak megfelelő önvezérelt fejlődés körülményeinek biztosítása a nevelési gyakorlatban.

A differenciálás valamennyi tudatos pedagógiai tevékenységet átható elv, amely az oktatásban kettős funkciót teljesít: valamennyi tanuló eljuttatását egy egységes alapszintre; valamint az egyén belső feltételeinek megfelelő maximális fejlesztést.

A differenciálás előnyei:

• biztosítja az oktatás céljainak megvalósulását,
• lehetővé és szükségessé teszi a tanulók egyéni sajátosságainak alapos megismerését,
• pozitív beállítódás alakul ki a tanuláshoz való viszonyban, mert minden tanuló számára biztosítja a sikerélmény elérését.

Sajátosságai folytán teljesíti az adaptív pedagógiának és a tanulás individualizálásának igényeit.

A tanulót, mint személyiséget az oktatás központjába helyezi.

Differenciált rétegmunka

Diagnosztikus mérés-értékelés alapján kialakuló rétegek:

1. Minden feltétellel rendelkező réteg: mélyítés, szélesítés, érdeklődésnek megfelelő kutatás, kísérletezés, stb. a tanulási módszerek meghatározása, ki? mit? mikor? végezhet önállóan, párban, csoportban, kooperációban. A pedagógus elsősorban a feladatok megbeszélésekor, vagy az ellenőrzés, értékelés fázisában van jelen.
2. Változóan meglévő feltételekkel rendelkező réteg: fontos tudni, hogy ki? milyen feltételekkel rendelkezik? mi hiányzik? Fontos eldönteni, hogy miben szükséges a pedagógus segítsége, milyen önálló feladatokat tudnak végezni, miben tudnak egymásnak segíteni. Ezek alapján határozzuk meg a tanítás-tanulás módszereit, a pedagógussal folyó közvetlen, az önálló, egyéni, páros, csoport, vagy kooperatív tanulásszervezésben folyó munkát. A pedagógus a feladatértelmezés, szükség szerint az egyéni fejlesztés, valamint az ellenőrzés, értékelés fázisában van jelen.
3. Hiányos feltételekkel rendelkező réteg: nagyon részletesen megtervezett egyéni fejlesztés dominál. Többnyire szükséges a pedagógus jelenléte, de ez nem jelentheti más tanulás-szervezés, így az önálló, páros és kooperatív munka hiányát.

A tanítási-tanulási folyamat lépései:

1. Előkészítő-tájékozódó, kompenzáló szakasz: folyamatos diagnosztizáláson alapuló kompenzálás-korrekció szükségleteknek megfelelő réteg és egyéni fejlesztés.
2. Az új tanítása:

• A tanulás feltételeinek azonos időben történő megjelenése, frontális-egységes feltételeken alapuló változata.
• A tanulás feltételeinek különböző időkben történő megjelenésén alapuló differenciált változata.

Tájékozódás-értékelés, kompenzáló szakasz: folyamatos diagnosztizáláson alapuló kompenzálás-korrekció, a szükségleteknek megfelelő réteg és egyéni fejlesztés.

Zárás, minősítő, lezáró értékelés.

Kooperatív tanulásszervezés

Oktatási rendszerünk változásával az iskolára új szerep hárul: azon kívül, hogy növendékeinket alapvető ismeretekkel látjuk el, a magas szintű gondolkodást, fejlett kommunikációs készséget és társas viselkedést is ki kell alakítanunk. A kooperatív tanulás széles körű tapasztalatszerzést tesz lehetővé a diákok számára, beleértve az interaktív tanulási lehetőségeket. Sokféle módját biztosítja a kommunikációnak, a magasabb szintű gondolkodáshoz szükséges és a társas készségek fejlesztéséhez.
A kooperatív tanulás során a gyerekek csoportban tanítják egymást. A jobb képességű tanuló is tanul azzal, hogy tanít. Így minkét fél fejlődik. Hosszú távon azonban egy kisgyereknek megterhelő lehet a mellette lévő, lassan haladó társ segítése. Ezért a jobb képességű tanulónak megadjuk a lehetőséget arra, hogy az anyagban előbbre haladjon, képességeiben tovább fejlődjön és ne csak mások tanítása által gazdagodjon. Ennek érdekében ügyelünk a csoportösszetétel váltogatására, a homogén és heterogén csoportok célnak megfelelő alakítására, arra, hogy a szerepek ne merevedjenek meg.
A kooperatív tanulási módszerek jobban összeegyeztethetőek a kisebbségi diákok szociális értékrendjével, mert ők sokkal inkább operatív szociális beállítottságúak, mint többségi társaik, s azért fejlődnek jobban kooperatív módszerek révén, mert ezek értékrendszere közelebb áll otthoni értékrendszerükhöz.
Kooperatív feladatot a diák egyénileg nem tud megoldani, minden csoporttag munkájára szükség van. A feladat szerkezeti felépítése és a csoporttagok szerepe pontosan meghatározott.

A kooperatív tanulás négy alapelve:

1. Építő egymásrautaltság.
2. Egyéni felelősség.
3. Egyenlő részvétel.
4. Párhuzamos interakciók.